Ha valamikor is érezzük álmunkban, hogy ott vagyunk abban a korban, amikor a Magyar ember szabadságát szerette volna visszakapni (A történelem során többször is). Most maradjunk, ebben az álomban 1848-49-es szabadságharcát vívjuk.

Ott vagyunk a csatatéren sűrű golyózápor, ágyúdörgések közepedte kardcsapások, rohamok, "Előre!" kiáltások, megállíthatatlanul törünk a sűrű ellenség közepébe. Kezembe kard és csak hadakozok gondolkodás nélkül vágok mindent és mindenkit, aki az utamba áll. Nincs és nem is lesz olyan erő, ami megállíthatna.

Bár mint minden Nemzetőrnek nekem is a félelemtől a szívem hevesebben dobog, de csak küzdök és hadakozok, érzem már a szabadság ízét.

Ekkor egy hatalmas fájdalmat érzek hátulról egy szuronyseb, amit a hátam kapott egy halálos szúrás. Mély fájdalmamat egy nagy levegő vétel. Felébredtem.

Hát ott voltam álmomban és átéltem azt, amit az akkori hőseink éreztek a szabadság ízét.

Ott voltam ahol őseim haragos tekintettel és nagy elhatározással a szívükben Több csatát is nyertek.

De sajnos, mint tudjuk Világosnál ez az álom szertefoszlott.

Gondolataim még mindig az álmaim kutatásaiban vannak, de tudom, hogy ma is, mint mindig nekünk kötelességünk van és lesz  amíg élünk.

Felveszem a korhű bocskai ruhám, bal karomra nemzeti színű karszalagot és elindultam. Még mindig az álmom fogságában vagyok, mikor megérkezem a 1848-49-es emlékműhöz.

Felocsúdva emlékeimből melegség fogta át a szívem mert megláttam azt, amit csak egy pár bátor Nemzetőr lát.

A Nemzetőség zászlaját rajta felirat Nemzetőrség Kulturális Egyesület.

Körülötte bajtársaim, akikkel együtt vívjuk meg a következő éveket.

Boldog Új Évet Kívánok Minden Nemzetőrnek.