2021. április 19.

1849. április 19. én írott-nyomtatott formában is kihirdetik-közzéteszik a debreceni országgyűlés által április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország szabadságharcban visszanyert szuverén államiságát kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot. 
Egy évvel az áprilisi törvények szentesítése és alig öt hónappal Ferenc József trónra lépése után, 1849. április 14-én, a debreceni Nagytemplomban összeült nemzetgyűlés előtt Kossuth Lajos megtette történelmi javaslatát Magyarország függetlenségének kimondására, amit a képviselőház egyhangúlag elfogadott, és egyúttal Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választotta. 
A törvény végleges szövegezése április 19-re lett kész. 
A Függetlenségi nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én A' magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata címmel tették végleges szövegezésben és nyomtatásban közzé, amelyet a magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendei és képviselői nevében báró Perényi Zsigmond, a felsőház másod-elnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, mint az országgyűlés jegyzője írtak alá.

2021. március 23.

Ma van a magyar–lengyel barátság napja.

2007 óta március 23. a magyar–lengyel barátság napja, az ünnep eseményeit felváltva tartják a két országban. A helyszín idén a dél-lengyelországi Bochnia lett volna, a rendezvények azonban – a tavalyiakhoz hasonlóan – idén is elmaradnak a koronavírus-járvány miatt. Az ünnep előzményei 2006. március 24-ére nyúlnak vissza, akkor avatta fel Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar államfő Győrben a magyar–lengyel barátság első köztéri emlékművét, amely két, gyökereivel egymásba kapaszkodó tölgyfát ábrázol. (Hasonló emlékművet avattak fel 2008-ban a dél-lengyelországi Jaroslawban.) A két köztársasági elnök által aláírt nyilatkozatban – több szervezet és együttműködő önkormányzat javaslatára – kezdeményezték, hogy március 24-ét nyilvánítsák a magyar–lengyel barátság napjává. Az Országgyűlés 2007. március 12-én a sok évszázados közös történelemre, a két nép barátságára és együttműködésére tekintettel – 324 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül – március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává nyilvánította, és március 16-án hasonló határozatot hozott a lengyel szejm is. Azóta ezt a napot évente felváltva ünneplik a két országban az államfők, valamint a testvérvárosok és a baráti társaságok képviselőinek jelenlétében. Első alkalommal, 2007-ben Przemysl, 2008-ban Debrecen, 2009-ben Krosno, 2010-ben Óbuda-Békásmegyer (a III. kerületi Katyni mártírok parkjában ekkor avatták fel a katyni mártírok emlékművét), 2011-ben Poznan, 2012-ben Ópusztaszer, 2013-ban Tarnów (Bem József szülővárosa), 2014-ben Eger következett. 2015-ben a házigazda Katowice volt, ahol akkor avatták fel a második világháború idején a magyarországi lengyel menekültek vezetőjeként tevékenykedő és zsidókat mentő Henryk Slawik és a lengyel menekülteket segítő idősebb Antall József közös emlékművét. 2016-ban Budapest, 2017-ben Piotrków Trybunalski volt a házigazda, a városban – amelyet Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1578-ban tett meg az általa alapított lengyel Királyi Ítélőszék székhelyéül – felavatták Sziklay Jenő, az ejtőernyőzés magyar úttörőjének emléktábláját. 2018-ban Veszprém volt a rendezvények helyszíne, 2019-ben pedig a közép-lengyelországi Kielce, ahol a két ország elnöke felavatta Bartók Béla emlékművét. 2020-ban Csepel lett volna a helyszín, a koronavírus-járvány terjedése miatt azonban nem rendezték meg az eseményt. A szoros magyar–lengyel viszony a középkorra nyúlik vissza, a két uralkodóházat már az Árpád-korban dinasztikus kapcsolatok fűzték össze. A legenda szerint Szent Kinga lengyel királyné, IV. Béla lánya (Lengyelország egyik védőszentje) imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól, és ő nyittatta meg a híres wieliczkai sóbányát. A 14. században az Anjou-házi Nagy Lajos király idején perszonálunió fogta össze a két országot, Lajos kisebbik lányát, Szent Hedviget – aki férjét, Jagelló Ulászló litván fejedelmet és népét a keresztény hitre térítette – szintén Lengyelország védőszentjeként tisztelik. A lengyelek ma is legnagyobb uralkodóik között tartják számon Báthory István erdélyi fejedelmet, aki 1575 és 1586 között lengyel király is volt.II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1703-ban lengyel földről hazatérve indította meg szabadságharcát, az 1848–1849-es magyar szabadságharc egyik kiemelkedő katonai vezetője pedig a lengyel szabadsághős, Bem József volt. Magyarország 1920-ban a csepeli Weiss Manfréd Művekben gyártott 22 millió lövedékkel segítette a lengyeleket a támadó szovjet Vörös Hadsereggel szemben. Amikor 1939-ben a hitleri Németország megtámadta Lengyelországot, Magyarország lengyel menekültek tízezreit engedte át a területén és ezreknek adott otthont. Az 1956. júniusi poznani felkelés, a lengyelek szabadságküzdelme iránti szolidaritás hangsúlyos szerepet játszott a magyar forradalom érlelődésében. 1956. október 23-án Budapesten, a Bem-szobornál rendeztek nagygyűlést, a forradalom idején a lengyelek elsőként küldték segélyszállítmányokat Magyarországra. (A poznani eseményeknek és a magyar forradalomnak emléket állítva mindkét ország parlamentje határozatban nyilvánította a magyar–lengyel szolidaritás évének 2016-ot.) 2017-ben Katowicében avatták fel az 1956-os magyar forradalmat segítő lengyelek emlékművét, Varsóban pedig az 1956-os magyar forradalmat és a lengyelek szolidaritását jelképező emlékművet.A rendszerváltozás idején a lengyel Szolidaritás mozgalom szolgált példaképül a magyar ellenzéki erőknek. A két közép-európai ország egyszerre lett a NATO és az Európai Unió tagja, és 2011-ben Magyarország után az év második felében Varsó vette át az EU soros elnökségét.Budapest és Krakkó 2005-ben írt alá együttműködési megállapodást, majd 2017-ben testvérvárosi kapcsolatokra is lépett. Ugyancsak négy éve a parlamenti elnökök stratégiai partnerségi megállapodást írtak alá a parlamentek szoros együttműködéséről. 2018 áprilisában Budapest XXII. kerületében felállították a Mementó Szmolenszkért emlékművet, amely a 2010. április 10-i szmolenszki légi katasztrófa áldozatainak, köztük Lech Kaczynski lengyel elnöknek állít emléket. Ugyancsak 2018-ban avatták fel Tarnówban a lengyel–magyar barátság padját a város szülötte, Bem József szobra mellett.2018-ban a magyar–lengyel kapcsolatok erősítése céljából, a két parlament döntése alapján kezdte meg működését a két ország barátságának patrónusáról, Waclaw Felczak lengyel történészről elnevezett Waclaw Felczak Alapítvány és lengyel ikerintézménye, a Waclaw Felczak Lengyel–Magyar Együttműködés Intézet.

Mihaliczkó Mihály nőr. ezredes

2021.március 20.

Kossuth Lajos meghal Torinóban 1894. március 20.

Az ország élte a maga életét. Azaz mégsem.

A várható halál beleszólt mindennapjaiba.

Az öregember akkor már hetek óta küzdött a halállal. A március elején hevennyé váló vérkeringési és emésztési zavarait az orvosok eleinte annak a januári influenza szövődményének tartották, amit az erős szervezetnek még sikerült legyőznie. Március közepén azonban a könyörtelen diagnózis már egy másik betegségről szólt: mirigydaganat. A kór akkor - és azóta is - gyógyíthatatlan, és kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül legyűrhetetlen. Az orvosok nem titkolóztak és az öregember ugyanerre kérte a családját is; talán arra gondolt, hogy valakinek van még mondanivalója hozzá és nem akarta, hogy mindez lehetetlenné tegye - s az újságok szerteröpítették a szomorú szenzációt: haldoklik Magyarország egykori kormányzója, az évszázadok történelmi zsákutcájából alternatív programot nyújtó politikus, Kossuth Lajos.

A jelentősebb magyar politikai napilapok különtudósítókat küldtek az észak-olasz városba, akik Kossuth állapotának súlyosbodásával napjában többször is sürgönyben közvetítettek a betegség legújabb fejleményeiről, illetve a beteg környezetében megnyilvánuló jelenségekről. Arról a konfliktusról, ami a híres pácienst kezelő orvosok között kialakult; arról, hogy az emigráció évei alatt megfogyatkozott család köszönettel és udvariasan visszautasította egy bécsi orvos segítségét, s arról is, hogy ugyanez a család szomorúan és értetlenül vette tudomásul azt a tényt, hogy a budapesti egyetem nagyhírű orvosaitól nem kaptak ilyen ajánlatot; arról, hogy tehetetlen együttérzése jeléül naponta milyen sok olasz álldogál a via dei Mille 22. számú ház előtt, szótlanul figyelve az emeleti ablakot, amely mögött azt a hófehér szakálló signore-t görbíti össze a fájdalom, aki korábban évtizedeken át szálfaegyenes termetével naponta ott sétálgatott közöttük.

Ácsorognak a ház előtt az egyszerű turini polgárok s tudják, hogy ez már nem nagypolitikai kérdés többé, hogy itt már nem a Mazzinival (is) kapcsolatban álló emigráns magyar kormányférfiúról van szó, hanem csak egy 92 éves emberről, akinek testét tejjel, tojással és konyakkal próbálják életben tartani. S aki látszólag nyugodtan, senkihez sem szólva, meglehet már öntudatlanul tűri a láz újabb és újabb rohamait. Az orvosi bulletinok egyre vészjóslóbbak, az aggodalom egyre nő Kossuth környezetében.

Magyarország eközben éli a maga életét, azt az életet, amit 1867-ben az Osztrák-Magyar Monarchia részeként megkezdett; azt a politikát, aminek vállalásától "Cassandra-üzeneteiben" olyannyira óvta őt az öregúr. Ez a függetlenségi harcába félig belehalt, rárakott, nyomasztó gazdasági terheitől megrokkant, megoldhatatlannak tűnő gondjaiba, félelmeibe belefáradt ország, ez a gyenge nő, Hungária, akkor, 1867-ben úgy döntött, hogy egyezségre lép Ausztriával, a puhuló neoabszolutizmussal, Ferenc Józseffel.

A kiegyezés magyar megkötői úgy vélték: a lehetőt s nem a kívánatosat kell választani. Remélték, hogy a szuverenitás teljességének hiánya nem jelenti a szabadelvű haladás gátját; hitték - Deák szavaival -, hogy "egyszer még valami jobb is jöhet". Több szabadság, több szuverenitás.

Az emigráns nem hitt ebben. A kiegyezésről azt gondolta, hogy csak fenntart valamit, amit a fejlődés pusztulásra ítélt. S mivel Magyarország részt vállalt az állagőrzés felelősségéből, ezért majd fizetnie kell. Súlyos, keserves árat.

1894-re Ferenc József Magyarországa sok minden jelentett: szűkkörű választójogot, virilizmust, főrendiházat - s Nyugat-Európához felzárkózó vasúthálózatot, hitelrendszert, szabad sajtót, világvárossá váló Budapestet. A magyar parlament ekkor már hónapok óta tárgyalta a teljesen megkésett egyházpolitikai törvényeket, melyekkel kapcsolatban Kossuth is - mint minden jelentős alkotmányos döntés megalkotásánál - állást foglalt. Levelében a demokratikus fejlődés alappilléreinek minősítette az állam szekularizációját lehetővé tevő kötelező polgári házasságkötést, állami anyakönyvezetést és a reverzálist. S ahogy az már szokásos volt, állásfoglalását a törvényjavaslatok ellenzői és támogatói egyaránt beépítették érvrendszerükbe.

A hajdani szabad Magyarország egykori kormányzója állapotának válságosra fordulásával azonban a kormánypártiak valamint a "negyvennyolcasok" között az egyházpolitikai kérdéseknél szinte fontosabbá és sürgetőbbé váló kérdés merült föl. Nem modernizációs elképzelésekről, szabadelvű jogokról, nem is a magyarság sorsát a későbbi évtizedekre meghatározó politikai irányultságokról kellett dönteni, hanem egy gesztusról: Kossuth Lajos temetéséről.

Eltemetheti-e a Ferenc Józseffel frigyre lépett Hungária azt az embert, akit nem is olyan rég az apjául választott? És ha eltemetheti, akkor milyen módon? Úgy, ahogy azt a Bécsbe felutazó magyar miniszterelnök, Wekerle Sándor "tervezte"; a nemzet halottjának nyilvánítva, képviselőházi költségen és képviselőházi küldöttség jelenlétében, vagy úgy, ahogy a kérdés problémává válásától már meglehetősen felbőszült ellenzékiek akarták: érdemeit törvénybe foglalva, az ország halottjaként, országos költségen és természetesen a haza földjébe eltemetve.

Az ügy néhány nap alatt elmérgesedett, olyannyira, hogy az apja halálos ágya mellett tartózkodó Kossuth Ferenc is nyilatkozatra kényszerült: Kossuth Lajosnak nincs sem magánjellegű, sem politikai végrendelete, s az sem fedi az igazságot, hogy megtiltotta volna holttestének Magyarországra szállítását.

Mindeközben Kossuth állapota súlyosbodott. A sürgönyök alapján a lapok a halál közeli bekövetkeztét jósolták, s az egyik újságíró felfedezte azt az általa szimptomatikusnak vélt összefüggést, miszerint II. Rákóczi Ferenc, a 18. századi Habsburg-ellenes felkelés vezére szintén a nagyhéten halt meg.

S a nagyhét veszedelmesen közeledett. A megelőző szombaton Gabel Gyula fővárosi tanító vezetésével a "Szombat megtartási egyesület" tagjai L.A.J.O.S. betűkkel kezdődő zsoltárokat énekeltek, mivel a zsidó hagyományok szerint az a beteg, akiért így imádkoznak, meggyógyul. Az öntudatát elvesztő Kossuth azonban akkor, szombaton, egy őrizetlen pillanatban kikelt ágyából és meghűlt, láza 39° fölé emelkedett.

Aznap reggel sok budapesti bolt kirakatába kitették az Aradi Zsigmond által nemrég befejezett, karrarai márványból megformázott Kossuth-mellszoborról készített fotográfiát, amit a járókelők érdeklődéssel szemléltek.

Aznap a Magyar Tudományos Akadémián bizalmas tárgyalásokba kezdtek arról, hogy az akadémia mily módon fejezhetné ki Kossuth Lajosnak a tudomány és az irodalom terén szerzett halhatatlan érdemei iránt érzett megbecsülését.

Aznap este a Népszínházban ifj. Bokor József: A kis alamuszi című operettjét adták. Az igazgató úgy rendelkezett, hogyha Kossuth halálhíre az előadás alatt érkezik Budapestre, azonnal szakítsák félbe a darabot. A felvonásközökben a közönség egymásnak adta a torinói sürgönyöket közlő lapokat.

Aznap éjjel a szerkesztőségek telefonjai szinte sisteregtek az állandó hívások miatt, a kávéházak pedig a szokásosnál nagyobb, viszont jóval csöndesebb forgalmat bonyolítottak le.

Aznap éjjel, az utolsó órában meghalt Kossuth Lajos.

Aznap 1894. március 20. volt.

Mihaliczkó Mihály nőr. ezredes

2021. március 13.

Kutatási eredmények lajstroma (1,5 év kutatása)

2021. március 7.

Nemcsak a magyar, hanem az osztrák sebesülteket is ápolta Kossuth Zsuzsa 1848-1849-ben

Kossuth Zsuzsa valós, de regényes alakja egy harcos, kemény, modern nőtípust idéz elénk. Törékeny alkatával hatalmas tettetek hajtott végre. Nem rettent vissza semmitől. Átitatva a demokrácia, a szabadság szellemével, intelligenciájával nemcsak méltó szellemi társa és segítője volt Kossuth Lajosnak, de aktív politikai és szervezőmunkát is vállalt a szabadságharcban megsérült katonák kórházi ellátásában. Az elnyomás alatt a lázadás hazai szálait fogta össze, férfiakat megszégyenítő erővel szállt szembe vallatóival. Végül bátyjának sorsában osztozva hazájának elhagyására kényszerült.

„Ragyogó szépség: termete, mint hajladozó pálma, barna fürtjei alól azok a mesébe néző kék szemek villannak elő, melyek pillantásában mindig ott lebeg a parázsló tűz, s tojásdad arcán az a leírhatatlan keleti andalgás, mely hol mélabút, hol rejtélyt tükröztet, de mindig megigéz: ez annak a Kossuth Zsuzsának hű ábrázolása, ki Kossuth Lajosnak negyedik s így legkisebb húga volt s ki irattárak elfeledett s megsárgult papírjai között várja, hogy a magyar irodalom – regényírás vagy drámai művészet – őt fölfedezze” – így írt legendás alakjáról az Új Idők című lap 1935-ben.

Kossuth Zsuzsa 1817-ben született a Kossuth család nyolcadik, de az élve maradottak közül a negyedik, legkisebb leánygyermekeként. Igen élénk agyú, érdeklődő, szép ifjú hölgy lett, akit 15 évvel idősebb bátyja, Lajos gondosan taníttatott, elsősorban a haza szeretetére, nyelvekre és történelemre.

Az 1831-es koleralázadásban Kossuth Lajos táblabíró kolerabiztosként mint „egészségőr” tevékenykedett, és Zsuskát (bátyja így szólította) magával vitte ezekre az „érdekegyeztető” megbeszélésekre, pedig a lány akkor még csak 14 éves volt.

Az apa elszegényedése miatt a család Pestre került, és Kossuth Lajos lett az eltartó. Zsuska besegített bátyja mindennapi hírlapírói munkájába és a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésébe, ezenkívül lebonyolította a levelezését.

Megismerkedett a kor vezető politikusaival, bátyja ismerőseivel. Mint ifjú hölgynek az első bálok döntő szerepet játszottak további életében. Kossuth börtönben volt, amikor az 1838. márciusi nagy árvízben Zsuzsa mentette és költöztette vidékre a szüleit.

Nő nemzeti színekben

Kossuth szabadulása után ismerkedett meg Zsuzsanna bátyja menyasszonyának, Meszlényi Teréziának a fiútestvérével. Rudolf egy személyben volt Fejér vármegyei követ, földbirtokos, ügyvéd és hírlapíró. A két testvérpár – a Kossuthok és a Meszlényiek – 1841-ben házasodtak össze: először januárban Lajos Teréziával, aztán áprilisban Zsuzsanna Rudolffal.

A Meszlényi pár a sárbogárdi birtokra költözött, ahol 1842-ben Gizella, majd 1843-ban Ilona lányuk született meg. Pozsonyban 1844-ben az Országos Védegylet létrehívásánál a házaspár is megjelent, hiszen Rudolf, mint Kossuth feltétlen híve, alapítója lett a társaságnak, amely a hazai gazdaság és az ipar támogatását, megerősödését s felemelkedését jelölte meg fő céljául. A védegyleti bálon mindenki nagy érdeklődéssel figyelte, ki milyen ruhában jelenik meg. Változatlanul törékeny alakjára Zsuzsanna hófehér ruhát öltött, s hosszú zöld övébe egy hatalmas piros rózsát szúrt, így szimbolizálva a magyar nemzet színeit.

Mihaliczkó Mihály nőr. ezredes

2021.05.17.